Mint ahogyan az előző bejegyzés is mutatja, sikerült beszereznem egy Stereo Bluetooth (A2DP) headset-et. Régóta hajtott a kíváncsiság, de sosem olvastam túl jó véleményeket ezekről az eszközökről. Az összes gyártót kezdeti modelljeit jellemezte a basszusmentesség, a tónustalanság, és egyesek csúnyán torzítottak ha megemeltük a hangerőt. Szerencsére ez mára megváltozott.
.jpg)
Két dolog fogott meg igazán a specifikáció listában, mégpedig a neodymum mágneses hangszórók, amiről annyit tudok hogy a JBL házimozi szettekben is olyan van, és a magas készenléti idő is kifejezetten vonzóan hatott.
Mivel több kütyüvel is kipróbáltam ezért, a hangzást eszközönként csoportosítva értékelem, de először beszéljünk a használhatóságról és kényelemről:
Nekem az anyag használat is bejön. A pánt műanyagja azzal a jó tapadású gumiszerű anyaggal van bevonva. A jobb hangszórón a Play és Call gomb, és a másik oldalon lévő elem is hasonló bevonatot kaptak. Az ezüstös ovális formától félek egy kicsit. Ha majd ősszel meg télen, újra hordani fogok kapucnis pulcsit, akkor túl éli-e az ezüst színezés, vagy ledörzsöli róla mindet. Ez még majd kiderül.
A hangszóró párnái kényelmesek. A jobb oldali hangszórón a LED éjszaka elég erősen villog, de nappal erős napsütésben kell az a fényerő. Szabványos vékony Nokia töltőről veszi az áramot. Ahol a töltőkábel van, ott van az akksi is, és az ottani LED csak akkor villog ha le van merülve, és folyamatosan világít töltéskor.
És akkor jöjjön a hangzás. Kezdeném azzal, hogy a mérete és kialakítása miatt kivállóan szigeteli a külső zajokat. Továbbá érdemes tudni hogy nem vagyon szakértő, csak szeretem a tiszta hangokat, és a hangerőt. Elektronikus zenékkel teszteltem, 320 kbit-es MP3-akkal, és a gyári zenelejátszót használva. Mellesleg a Mobilarena fórumán sikerült, egy vitát kirobbantanom. Többek szerint mindegy milyen eszköz adja le a fülesnek a hangot, az mindig ugyan olyan lesz. Elméletben ez lehet hogy így van, de ne árt a gyakorlai részét is megvizsgálni.
"A bluetooth-on adat formájában közlekedik a hang, a forrás hangminősége semmilyen befolyással nincs a végső hangminőségre. Az A2DP tömörítéssel működik, ha a forrás oldalon ezt egy szoftver végzi, akkor attól esetleg függhet, de az algoritmus eléggé szabványosított."
"az A2DP egy szabvány (pontosabban egy Bluetooth protokoll), mindegyik készülék ugyanolyan jelet továbbít, a hangminőség csak és kizárólag a fülestől függ."
A fórumot itt talájátok, és érdemes elovasni a témaindító cikket is:
http://mobilarena.hu/tema/re_napjaink_sztereo_bluetooth_fulhallgatoi_1_resz/hsz_1-50.html
A viszonytási alap egy Sony MDR-V300 füles, egy iPod 5,5G-vel meghajtva.
5800-val, N95-el és N95 8BG-al:
Azért vonom egy kalap alá őket, mert érzésem szerint mindhárom ugyan úgy szólt. Kivállóan. A hangerőre ugyan én még dobtam volna 10-20 %-ot, mert bizonyos zenék halkabbak a többinél és ekkor jól jött volna. Bár így is jó de nem tökéletes, a viszonyítási alap hangerejétől egy kicsivel elmarad.
Hangkiemelések nélkül is kivállóan szól, ilyenkor a mélyek rendben vannak, a közés és magas pedig kifejezetten tisztán szólnak. Ha a ménykielelést rátesszük, akkor irdatlanul sok mélyet kappunk, bár én pont ezt szeretem. Fejremegtetős :D
Nokia 6300-al:
Még nem sikerült kipróbálnom. Apám telefonja és nála munkeszköz a mobil, tehát nem egyszerü megszerzni tőle. Majd talán egy késöbbi bejegyzésben pótolom.
Samsung U900-al:
Látszik, hogy alapvetően Nokiás vagyok (nyiván a blogon is) így elsőre jól megszivatott a kis Samsung. Nem tudtam rájönni hogyan lehet a zenelejázszóba beimportálni a zenéket. Aztán rájöttem egy használható, bár elég lassú módszerre. A telefon fájlkezelőjében megkerestem a zenéket és egyesével hozzáadtam egy pár számot egy lejátszási listához. A listát pedig már látta a zenelejátszó is.
Hangkiemelés nélkül, itt is korrek volt a mély és, de a közép tartomány erőtlenebb volt, a magas pedig kicsit túl harsány. A Rock és a Surround hatással már sokkal kellemesebb mélyeket, és magasakat kaptam. A középtartomány így is gyengélkedet, de összességében abszolút nem nevezném rosznak.
A hengerőből szintén az a kicsi plussz hiányzott nekem, a referenciámhoz képest.
iPod Touch-al (Touch 2G):
WOW! Ez volt az egyetlen kifejezés ami eszembe jutott mikor először próbáltam. Tiszta, telt hagok, minden tartományban. Olannyira hogy még hangosabbnak is tűnik a zene persze ez csak érzéki csalódás. Mindensetre megint meggyőzött az almás vállalat, hogy bizony ők készítik a föld legjobb MP3 lejátszóit.
És akkor még rá sem adagoltam a mélyhang kiemelést. Ha azt is rákapcsolom, egyes zenéknél nem kell maximumra húzni a füles hangerejét, mert anékül is bőven sok a kraft.
Egyszerüen kiválló. Ha az új iPhone képes lenne a multitasking-ra, egy percig sem gondolkoznék milyen új telefon kell nekem.
A BH-504 és az iPod kapcsolata persze nem felhőtlen. Pl. a zeneváltó gombokra nem regál a kütyü. A Pause gomb is csak elnémítja a azenét úgy kb 20 másodpercig, aztán szól tovább az egész. De erre is kaptam szekértői véleményt:
"A gombok egyébként nem A2DP, hanem AVRCP protokollt használnak, ezért nem működnek a gombok."
Majd talán a 3.1-es OS-el összekapják magukat...
Laptoppal (HP dv-5 1180eh): A Windows7 nem tudott 100%-ig összebarátkozni a laptopba építet Bluetooth-al, sajna. Majd talán egy késöbbi bejegyzésben pótolom.
Nokia N80-al:
Bizony, bizony. Aki ért hozzá az most fogja a fejét, hogy hová gurult a gyógyszerem...
Úgyanis pár hete be kellet mennem a Nyugati Pályaudvarhoz, és gondoltam ha már arra járok leadom nekik az 5800-át, mert már keze feladni a harcot az előlapi hangszóró (szériahiba volt a február elött gyártott modelleknél), és sikerült egy illesztést is szépattintanom rajta. Mondták hogy egy óra alatt kész vannak vele, de én siettem igy otthagytam nekik. Cerekészüléket nem kaptam, így előkotortam aszekrényem mélyéről az N80-ast 24 óra rejéig.
Igen ám, de úgy hozzászoktam már az új füleshez, hogy nem akartam visszaváltani a Sony-ra. Meghát a kíváncsiság is hajtott. Valójában már én sem tudom milyen Bluetooth modul van benne, de nem szégyenkezem mert a Nokia sem tudja. Azért hogy hogy baromságot írjak felentem a forum.nokia.com-ra, és onnan néztem az infókat, de ott azt írja: Bluetooth 2.0+EDR
Egy biztos, amikor kiadták mindenki azon sírt (én is), hogy miért nem 2.0-ás került bele és miért csak az 1.2-es.
Ha csak simán párosítom az N80-al a fülest akkor kihangosítóként ismeri fel, és pocsék hangminőséget kapok. Körülbelül olyan mintha egy haverunk a discoból felhívna minket és átszürödne a zene, recsegve, ropogva, élvezhetetlenül. A gyári megoldások itt el is véreztek.
Viszont, arra is emlékeztem hogy volt az MSI-nek egy szoftvere, amit a saját fülesihez melléket, és azzal ki lehetet csikarni egy nem A2DP kompatibilis telefonból a tisztességes hangot. Ez a program a MSI BluePlayer. Sajnos csak 30 másodpercig használható egyhuzamban, ha nem MSI fülessel használjuk.
Bár, az N80 teljesített a leggyengébben, mégis meglepően jól szólt, a mély hangok itt is megremegtették néha a fejemet, a magas hangokkal sem volt sok gond. De a közép tartományban (alacsonyabb hangerőnél) hallatszódott egy kis tömörítési zaj(a zörgés amit a 96 kbit-es és 64kbit-es MP3-ak nál az is meghallhat akinek bot füle van).
Összegzés: Eget rengető különbségek tényleg nem voltak, de igenis volt némi eltérés. persze ez csak érzés, amit remélem érthetően le tutam íri. De talán legközelebb láthatóvá is teszem a dologot, ugyanis elgondolkodtam egy A2DP vevő egységen, amit a HiFi-re rá lehet kötni(és a PC-re Line in bemenetére is, igy számadatokkal is alá lehetne támasztani a különbségeket). Pl a Sony Ericsson MBR-100 egészen jónak tűnik.
De ez még a jövő zenéje. A Nokia BH-504 megérte az árát, mind a 20.000 forintot. Másnak is nyugodt szívvel ajánlom!
